FIZIKUS VICCEK, ANEKDOTÁK

 

Adnak egy-egy kis piros gumilabdát egy matematikusnak, egy fizikusnak és egy mérnöknek. Megkérik õket, adják meg a labda térfogatát.
A matematikus gondosan megméri a labda átmérõjét és ebbõl kiszámolja a térfogatot. A fizikus megtölt vízzel egy mérõpoharat, ebbe rakja bele a labdát és a kiszorított víz mennyiségébõl megkapja a térfogatot. A mérnök megnézi a labda sorozatszámát és a kis-piros-gumilabda-katalógusból kikeresi a térfogatot.

 

 

Egy mérnök, egy fizikus és egy statisztikus együtt mennek szarvasra vadászni. Alig tesznek meg néhány lépést az erdõben, máris észrevesznek 150 méterre egy hatalmas szarvasbikát.
A mérnök felemeli a puskáját, céloz és lõ, de három méterrel mellétalál jobbra. A fizikus így okoskodik: "Egy kis szellõ fúj balról, ha kicsit balra célzok, akkor eltalálom." Õ is célbaveszi a szarvast, lõ, és három méterrel balra elvéti.
A statisztikus felugrik, és örvendezni kezd:
- Megvan! Megvan! Eltaláltuk!

A LELEMÉNYES DIÁK

Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán:
A kérdés így hangzott: "Írja le, hogyan mérhetõ meg egy felhõkarcoló magassága egy barométer segítségével!".......

 


Egy kémikus, egy fizikus és egy matematikus utazik autóval Svájcban. Látnak a legelôn egy fekete tehenet.
- Jé, ebben az országban feketék a tehenek! - kiált fel a kémikus.
- Bocsáss meg pajtás, de csak annyit mondhatunk, hogy ebben az országban van egy fekete tehén. - felel rá a fizikus.
Mire a matematikus:
- Csak annyi a biztos, hogy ebben az országban van egy tehén, amelyiknek az egyik oldala fekete.

 

 

Melyik fizikai mennyiségnek a mértékegysége a szellem/négyzetméter?

A lidércnyomásé!

 

Ez a párbeszéd fizika vizsgán hangzott el :

- Mi is tulajdonképpen a fajhõ?

- A fajsúly elégetve!

 

 

Magolós tanuló esete: (középiskola)

- Az erõpár két, közös hatásvonalú, párhuzamos erõkar.

 

Kísérleti fizika szigorlat, ELTE:

- Miért döntik meg az úttestet a kanyarokban ?
- Hogy lefolyjon róla a víz!
- Na de melyik oldalra döntik? Gondolkozzon, nem mindegy!
- Arra az oldalra, amelyiken az árok van!

 

-Melyik háziállatnak van nyomása, ellenállása és fázisszöge is?
-A csirkének, mert az Bar-Ohm-Fi!

 

 

A gyakorlati fizikust, az elméleti fizikust és a matematikust bezárják egy- egy börtöncellába, és mindegyik kap egy konzervet nyitó nélkül. Három nap múlva visszajönnek, kinyitják, elõször a gyakorlati fizikus celláját, látják, hogy él.
- Gratulálunk, hogy sikerült kinyitnia a konzervet?
- Megfogtam, és addig dobáltam a falhoz, amíg ki nem nyílt.-
mondja a gyakorlati fizikus. Mennek ezután, hogy megnézzék, mi van az elméleti fizikussal. Kinyitják a cellát, õis él, és a fala tele van írva.
- Gratulálunk, hogy sikerült kinyitnia a konzervet?
- Kiszámoltam, hogy mekkora erõvel, és milyen szögben kell a falhoz vágni ahhoz, hogy kinyíljon, aztán odavágtam.-
mondja az elméleti fizikus. Mennek, hogy megnézzék, mi van a matematikussal. Kinyitják a cellát, hát a matematikus éhen halt, de az õ fala is tele van írva. "Teljes indukció. Tegyük fel, hogy a konzerv nyitva van."

 

 

Két hallgató a sokadik kvantum elõadás után beszélget:-sajnálom ezt az elõadót!
-mert állandóan náthás!
-?
-igen mást sem lehet hallani mint hápszi, hápszi! (h*Pszi)!

Mi az abszolút szegénység?

Volt hátán Volt!

 

Híres fizikusok fogócskáznak a mennyben. Éppen Einstein számol. Amikor eljutott százig, megfordul, és azt látja, hogy Newton mögötte áll, egy földre festett négyzetben. Odamegy hozzá, majd megfogja.
- Ha! Megvagy.
- Tulajdonképpen én Newton vagyok egy négyzetméteren. Szóval Pascalt fogtad meg.

 

 

Mi a sebesség mértékegysége ?
Hertz per dioptria.

 

 

-Mi az ellenállás mértékegysége?

- Partizán/négyzetkilométer!

 

 

Hogyan lehet átalakítani gyorsan egy ampermérõt voltmérõre?

Le kell ejteni!

 

-Tanár úr! értem már a fékezõrácsot!
-Hallgatlak, fiam.
-Tegnap nagyanyám kertjébe berohant egy autó.
-???
-Hála a jó erõs kerítésnek, a házat már nem törte össze.

 

 

A tanárnõ felszólítja Pistikét:
- Ki volt az a híres angol fizikus, aki megalkotta a mechanika három törvényét?
Pistike gyötri az agyát, de nem jut semmire.
- Nemtom! - mondja ki végül.
Mire a tanárnõ:
- Nagyon jó, Pistike! Csak a kiejtésen kell még egy kicsit javítani.

 

 

Hogyan fogjunk oroszlánt?

1. A geometriai megoldás: Állítsunk hengerszerû ketrecet a sivatagba!
A. eset: Az oroszlán a ketrecben van. A megoldás triviális!
B. eset: Az oroszlán a ketrecen kívül van. Álljunk a ketrecbe, és invertáljuk a falait! Így magunk a ketrecen kívülre kerülünk és eredményképpen az oroszlán a ketrecbe.
Figyelem! Az utóbbi esetben feltétlenül ügyeljünk arra, hogy ne álljunk a ketrec közepén, mert különben eltûnünk a végtelenben!

2. A vetítéses módszer: Az általánosság korlátait figyelmen kívül hagyva tegyük fel, hogy a sivatag sík. A síkot egy a ketrecen átmenõ egyenesbe vetítjük, majd az egyenest egy ketrecben lévõ pontba. Így az oroszlán bekerül a ketrecbe.

3. A topológiai módszer: Topológiailag az oroszlánt tóruszként is felfoghatjuk. Transzformáljuk a sivatagot a négydimenziós térbe. Lehetõség nyílik a sivatag olyan deformálására, melynél a visszatranszformáláskor az oroszlán összecsomózódik a háromdimenziós térben. Ilyenkor magatehetetlen.

4. A valószínûségelméleti módszer: Ehhez a módszerhez szükséges egy Laplace-kerék, néhány kocka és egy Gauss-harang. A Laplace-kerékkel a sivatagon át furikázva kockákat dobálunk az oroszlán után. Amikor már rohan felénk, a dühtõl zihálva, borítsuk rá a Gauss-harangot. Ez alatt 1 valószínûséggel fogságban van.

5. Newton-féle módszer: A ketrec és az oroszlán a gravitáció miatt vonzzák egymást. A súrlódást elhanyagoljuk. Ily módon az oroszlán elõbb-utóbb a ketrecben fog csücsülni.

6. A Heisenberg-módszer: A mozgó oroszlán helye és sebessége egyszerre nem határozható meg. A sivatagban mozgó oroszlán tehát nem foglalhat el fizikailag értelmes helyet, ezért vadászata szóba sem jöhet. Következésképpen az oroszlánvadászat csak a nyugvó oroszlánokra korlátozódhat. A nyugvó, mozdulatlan oroszlán befogását az olvasóra bízzuk.

7. A Schrõdinger-módszer: Annak a valószínusége, hogy az oroszlán a ketrecben van, nagyobb, mint nulla. Üljünk le a ketrec elé, és várjunk.

8. Az Einstein- vagy relativisztikus módszer: Repüljünk közel fénysebességgel a sivatag felett. A relativisztikus hosszkontrakció miatt az oroszlán papírvékonyságú lesz. Vegyük fel, tekerjük össze, és húzzunk rá egy befõttes gumit.

9. A kísérleti fizikus módszer: Vegyünk egy olyan féligáteresztõ membránt, amely csak az oroszlánokat nem ereszti át. Szitáljuk át vele a sivatagot.

 

Egy baleset jegyzõkönyve- fizikai tanulságokkal:

Tisztelt Uram,
A baleseti jegyzõkönyv 3. rovatába írott válaszommal ("A baleset oka: átgondolatlan tervezés") kapcsolatos, a részletek iránt érdeklõdõ levelére válaszul, az alábbi - remélem kielégítõ - leírást áll módomban közölni. Kõmûvesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy egy kevés (utólag lemérve mintegy 110 kg-nyi) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom kis részletekben a kezemben lehordani, hanem a 6. emelet magasságában az épület oldalára szerelt (teherszállításra szolgáló) csigával eresztem le. A csiga kötelét a földszinten kikötöttem, felmentem a tetõre, a kötél végén levõ ládát oldalra húztam és megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldoztam a kötelet és erõsen szorítottam, hogy lassan leeresszem a 110 kg-nyi téglát. A baleseti jegyzõkönyvbõl megállapíthatta, hogy a testsúlyom 84 kg. Meglepetésemben - amelyet az okozott, hogy hirtelen elemelkedtem a földrõl - elveszítettem lélekjelenlétemet és elmulasztottam elengedni a kötelet. Igy aztán, nem is kell mondanom, nagy sebességgel emelkedni kezdem az épület oldala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentõs sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a koponyatörésnek, kisebb zúzódásoknak és a törött kulccsontnak, amit a baleseti jegyzõkönyvben már leírtam. Alig lassulva folytattam emelkedésemet, egészen addig, amíg jobbkezem ujjai két izület mélységben megakadtak a 2. bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelenlétemet, és a belémhasító fájdalmak ellenére erõsen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egyidõben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott és az ütõdés erejétõl a láda alja kiszakadt. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott. Had emlékeztessem ismét testsúlyomra (2. bekezdés). Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az épület fala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és néhány fogam, valamint a lábaim és altestem súlyos hasított sérülései. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való találkozás annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze három gerinc-csigolyám roppant össze. Azonban ahogy a téglahalom tetején, iszonyú fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem és láttam a felettem hat emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan itélõképességemet és elengedtem a kötelet.

 

Ez a párbeszéd is fizika vizsgán hangzott el:

- Beszéljen az abszolut 0 fokról!

- Azt az abszolut viccet nem ismerem!

 

Mi az ami a hõre lassul?

A lovaskocsi.

(a kocsis ordítja:Hõõõõ!)

 

Egyik elektron a másiknak:

-Mire vágsz fel?! Te sem vagy Coulomb!

 

Az elektromos mezõben a villanypásztor villanykörtét eszik.

 

Elektronikus mese:

Hol volt, hol nem volt, talán a T0 idõben, volt egyszer egy szerény, azonban jól megméretezett négypólus, akit Áramnak hívtak. Áram egy szerényen berendezett dual-in-line tokban lakott. Szerénysége ellenére Áram szerette a komfortot, így transzduktori fizetésébõl tellett hideg-meleg telítési áram bevezetésére is, amely zord idõjáráskor felmelegítette zárórétegét. Áram már régebben ismerte Ionocskát, kihez átviteli karakterisztikája vonzotta. Ionocska kedves kis induktív tekercs volt, áramkörei mentesek a legcsekélyebb hibaszögtõl. Áram rajongott érte, ami érthetõ, hiszen Ionocska remanens ferrit teste, szimmetrikus impedanciája és módfelett harmonikus félhullámai már a kiszolgált Leydeni Palack dielekrtikumát is átütötték ( és ez nem semmi )! Ionocska édesatyja, a népszerû Cosinus Fi, aki elismert ipari mágnes és nagy teljesítménytényezõ, már konkrét kapcsolást tervezett leánykája jövõjérõl. Csak egy jól meghatározott névértékû, elismert kapacitással kívánt kapcsolatot létesíteni. Ámde most is közbeszólt a megbízhatósági valószínûség, már ahogy az gyakran történni szokott... Egy napon Ionocska pikofarádjával hazafelé tartott a fodrásztól - ahol félhullámait rakatta be - , midõn a pikofarád szûrõláncába egy fûrészfog akadt. Örvény Áram minimális futási idõvel odasietett, és sikerült is Ionocska vadrezgéseit (még amplitúdómaximumuk elõtt) lecsillapítania és egyenirányítania. Csatolási tényezõjük növekedtével Áram meghívta Ionocskát a Differenciál Klubba vacsorára. A Differenciál azonban reflexió miatt zárva volt. Nem tesz semmit - vigasztalta Ionocska, ma már több kiló Hertzet ettem, ügyelnem kell az erõvonalaimra. Áram ürügyet talált, és Ionocskát körutazásra hívta Sztátorba. Az inflexiónál mindig rosszul leszek! - hárította el a csábító meghívást Ionocska. Végül mégis vállalkozott ( ellentétben atyja intelmeivel ) egy kisebb frekvenciamenetre a közeli szórt mezõben. A komplex sík felett lassan leereszkedett az este, csak az égen ragyogtak a csillag-delta kapcsolások. Csupán egy magányos oszcillátor röpködött a fejük felett, valahol szelíden csobogtak a rövidhullámok, és halkan zúgtak a reduktorok. A Wheatstone-hídnál Áram mágneses terébe vonzotta Ionocskát és így élvezték a modulációt.... és ma is rezegnek, ha azóta le nem csillapodtak.

 

Minden változik, csak a Boltzmann állandó.